Aranyhörcsög

 Ezt az apró rágcsálót alig 100 éve fedezték fel a hobbiállattartók. Ez alatt a rövid idő alatt az eredetileg sárgásbarna, félénk állatka - gyors szaporodásának és a tenyésztők szorgalmának köszönhetően - színezetben és szőrzete minőségében is olyan változatosságot hozott létre,
amit kevés más háziasított állat esetében mondhatunk el. A kifejlett állatka hossza körülbelül 16-18 cm, súlya 8 dkg. Fülei kerekdedek, farka ugyan látszik, de rövid, feltűnően fejlett bajuszkái ébrenlétekor örökös mozgásban vannak. Az aranyhörcsög elhelyezésére tökéletesen megfelel egy kisebb terrárium, amelynek aljára két ujjnyi vastagon faforgácsot (esetleg szalmát, száraz füvet, száraz faleveleket, pelyvát, töreket stb.) terítünk. Ha egy maréknyi szénát is adunk neki, igen gyors ütemben takaros fészket épít belőle magának, amiben jókat tud aludni. Ha nincs kéznél megfelelő terrárium és nem áll módunkban újat beszerezni, hörcsögtartásra megfelel egy műanyag edény vagy nagyobb öblösüveg is, ha peremmagassága legalább 30 cm (hogy ne tudjon az állatka kikapaszkodni belőle). Műanyag virágosládát is alkalmassá lehet tenni hörcsögtartásra, ha tetejére kisebb lyukbőségű (6-8 mm) dróthálót szerelünk. Ha magányosan tartjuk az állatkát - és kellően fiatal példányhoz jutottunk - hamar kezessé válik. Mielőtt megfognánk, mindig óvatosan érintsük meg, simítsuk végig, mert érzékeny, ijedős természete miatt esetleg önkéntelen védekező reflexe következtében megharaphatja kezünket. Fogai különösen élesek! A többszöri óvatos végigsimítás után óvatosan fogjuk markunkba, nehogy kiugorjon kezünkből és leestében megüsse magát.  A rendszeresen kézbe fogott egyedek jól tűrik a simogatást, dögönyészést, a vakargatást. De azért az ujjunkat ne próbáljuk a szájába dugni! A kapott eleséget azonnal, nagy buzgalommal odahordja az egyik - általa kiválasztott – sarokba és elraktározza. Ha megéhezik, odamegy enni. Az éléskamrájában felgyülemlett tartalékból azonnal következtethetünk rá, nem adunk-e neki túl sokat egyszerre? Az adagot mindig ennek megfelelően kell méretezni.Elesége megegyezik a tengerimalacnál leírtakkal azzal a kiegészítéssel, hogy a növényi eredetű táplálékon kívül ez az állatka esetenként szívesen elfogyasztja a sajtdarabkát, tehéntúró-golyócskát, de még az eleven szöcskét is!  Az aranyhörcsög feltűnően tiszta állat! Bundája mindig ápolt, mindig ugyanabban a sarokban végzi a dolgát, ezért a naponta történő takarításkor elegendő ebből a sarokból eltávolítani az almot, és csak ide kell friss almot tenni. Ugyanez a takarékosság jellemzi az étkezése tekintetében is! A hörcsög éjszakai állat, ezért lehetőleg ne nagyon zaklassuk, ha napközben alszik. Az állatkát ne napoztassuk, mert - különösen a nyári melegek idején - mire észbe kapnánk, már végez is vele a hőguta! Nem bírja a meleget. A magányt jól tűri. Noha a fiatalok szívesen alszanak egy rakáson, játszanak egymással kismacska módjára, az ivarérett (szaporodóképes) példányok a természetben is magányosan élnek, és csak a párzás idején érintkeznek fajtársaikkal. Ez a szokásuk megnehezíti a kifejlett példányok szűk helyen való együtt-tartását, mert - különösen a hímek - lépten-nyomon összeverekednek, és ezek a verekedések sokszor életre-halálra mennek! Ezt a gondot fokozza gyors fejlődésük, ugyanis már két hónapos korukban ivaréretté válnak! Az aranyhörcsög élete mindössze 2-3 év, tehát már beszerzésekor is kalkuláljuk be, hogy sokáig nem élvezhetjük kedvencünk társaságát. Ha mégis megkockáztatjuk szaporításukat, akkor se tartsuk együtt a nőstényt a hímmel! Pároztatás céljából mindig a nőstényt helyezzük a hímhez, mert az ivarzás jeleit - az állatka aprósága miatt - nehezen lehet észlelni, és ha a nem ivarzó nőstényhez helyezzük be a hímet, pillanatokon belül ádázul összeverekednek, és szélsőséges esetben a nőstény meg is öli a hímet! A hímhez behelyezett nőstényt addig hagyjuk a hímnél, amíg szemmel láthatólag bekövetkezik a párzás, vagy ha nem látjuk az aktust, legfeljebb egy hétig! Ugyanis az aranyhörcsög vemhességi ideje alig két hét! Ha az anyát a hímnél felejtjük - és közben még nem ölték meg egymást -,a hím jóízűen befalja az újszülötteket! De ugyanezt teszi az anya is, ha a szüléskor és azt követően nem adtunk neki elegendő zöldeleséget! A fiatalok a születéskor csupaszok, magatehetetlenek, szemrésük zárva van. Ennek ellenére fogazatuk azonnal növekedni kezd és már egynapos korukban is kezdik rágcsálni az anya által fészkükbe hordott eleséget! Háromnapos korukban - rendkívül fejlett szaglásuknak köszönhetően - már kimászkálnakdolguk végzésére a megfelelő sarokba, onnan pedig visszaevickélnek a fészekbe! Körülbelül 10-12 napos korukban nyílik ki a szemük. Közben szőrzetük is szépen fejlődik, olyannyira, hogy 3 hetesen nyugodtan el lehet őket választani az anyjuktól, még akkor is, ha a fészekalj 8-10 kölyökből áll. Ilyenkor akár az anyát emeljük ki a kölykök közül, akár a kölyköket helyezzük másik tárolóba, hagyjuk az anyát néhány hétig pihenni. A kölyöknevelés erősen megviseli a szervezetét, amelynek következtében alaposan lesoványodhat. Csak akkor próbáljuk ismét bepároztatni, ha megfelelő kondícióját már visszanyerte.

Közönséges hörcsög

 Testhossza 195-280 mm, farkhossza 27-62 mm, testtömege 155-380 g. Közepes termetű, tömzsi testalkatú rágcsáló. Bundája élénk színű: hátoldala vörhenyes, hasoldala fekete, fejét és oldalát fehér foltok tarkítják. Néha teljesen fekete (melanisztíkus) példányok is előfordulnak. Fülkagylója közepese fejlett, a bundából kiemelkedik. Rövid farka gyéren szőrözött. A hörcsög különös jellegzetessége a nagyméretű pofazacskó, amelynek segítségével egyszerre nagymennyiségű táplálékot tud lakóhelyére szállítani. A közönséges hörcsög Flandriától Nyugat-Szíbériáig terjedt el. Az area nyugati részén állománya megritkult, Közép-Európától keletre viszont a mezőgazdasági területek közönséges rágcsálófaja. Magyarország sík vidékein általánosan elterjedt, helyenként kifejezetten gyakori faj. Legkorábbi leletei 300-400 ezer évesek, a Kárpát-medence faunájában jelenléte mintegy 200-250 ezer éve folyamatos. Sík és dombvidéki tájak mezőgazdasági területein általánosan előforduló faj. Elsősorban a nyílt mezőkön él, sűrű aljnövényzetű bozótosokban, erdőkben legfeljebb kóborló példányok fordulnak elő. Állománysűrűsége évenként jelentősen ingadozhat. Önmaga által ásott föld alatti üregekben lakik. A több kivezető nyílással rendelkező járatrendszer hossza elérheti a 3-4 métert is; a járatok átmérője 8-10 cm. Lakóhelyének környékét bőrmirigyeinek váladékával jelöli meg. Vackát növényi szárakkal puhára béleli. Telelőkamrája 1-2 méter mélye található. Életmód: Vegyes táplálkozású rágcsáló, zöld növényi részeket, magvakat és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt. Számos mezőgazdasági növényben is (gabonafélék, hüvelyesek, kender, burgonya) kárt tehet.  Időnként kisebb gerinceseket is zsákmányul ejt, olykor döghúst is fogyaszt. Feljegyeztek több esetet, amikor a műutakon elütött állatokból lakmározott a hörcsög majd az étkezésbe belefeledkezet rágcsáló maga is az autók áldozatává vált. Nyár végétől késő őszig pofazacskója segítségével nagy mennyiségű táplálékot gyűjt össze föld alatti raktárában. Készleteinek össztömege elérheti a 17 kilogrammot is. Vidéki emberek hajdanán felásták a hörcsögök járatait, hogy így juthassanak a rágcsáló által összegyűjtött magokhoz. Évenként két (néha három) alkalommal, áprilistól július végéig, alkalmanként 6-12 csupasz kölyköt ellik Az újszülöttek testtömege 7-8 g, szemük kb. kéthetes korukban nyílik ki. Három héttel születésűk után a fiatalok már önállóan is táplálkoznak. Legkésőbb egy hónappal a szülést kövezően az első szaporulat fiataljai elhagyják a nőstényt, amely hamarosan (három hetes vemhességet követően) újabb utódoknak ad életet. A hörcsög a születését követő évben már ivarérett. Márciusban ébred téli álmából, és egészen október végéig tevékenykedik. A párosodási időn kívül magányosan él. Elsősorban éjszaka táplálkozik, kevéssé háborgatott helyen - különösen nyár végi - nappal is megfigyelhetjük. Agresszív természetű állat, a nálánál nagyobb testű támadóval, akár az emberrel is bátran szembeszáll; és erőteljes metszőfogaival gyakran eredményesen védi magát. A hideg idő beálltával föld alatti járatrendszerének nyílásait lezárja, és rövidebb-hosszabb szünetekkel megszakított téli álomba vonul.